Sajnos a legelső foltjaim nincsenek nálam, így nem tudom megmutatni, akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer még jól jönne. Egyetemen "tatyó" gyártó voltam, láttam egy "tatyót" egy barátnőmnél, gondoltam nekem is kell olyan, felkerekedtem, meg sem álltam a Bécsi útig, ahol rátaláltam egy nagyon jó kis bársonyra, bordó és kék színben vettem, haza vittem és hamar meg is varrtam, hogy a "kisiskolás" első nap új táskával mehessen. Ekkor készült ez a "tatyó".
Ekkor még a szín összeválogatás nem lett a legjobb, mert úgye a kalapja kissé elveszik. Nem baj, de ebből is tanultunk.
Meglátták a csoporttársak, évfolyamtársak, hetekig tatyó varrással teltek a hétvégéim, volt lepkés, teknősös, Zsuzsis, Billes - sajnos ezekről sincs kép:( De igyekszem beszerezni őket, ha elő tudják keríteni őket tulajdonosaik.
2 megjegyzés:
bizony, nagyon nehéz utólag beszerezni a fotókat ... tapasztaltam... mindenki örül, ha ajándékot kap, de, hogy utólag adjon fotót róla... valahogy olyan nehézkesen megy... :-(
Hát igen sajnos, de azért küzdök vele...
Megjegyzés küldése